A fotózás iránti vágyam valahol általános iskolás koromban kezdődött, amikor megkaptam életem első kamerás mobilját. A vágy oly erős volt, hogy a 16 megabájtos mobilom memóriáját többször is megtöltöttem képekkel. Nos mik voltak az első képek? Fák, virágok, tájak és bármi ami nekem tetszett. Ezután hatalmas váltás történt, ugyanis örököltem bátyámtól egy "igazi fotógépet''. Ez volt a nagy áttörés és isteni jel számomra, hogy én fényképész akarok  lenni. Kis gépemmel szeltem a hegyeket, mezőket és készítettem számomra tetszetős fotókat. Az a bizonyos vágy egy idő után alább hagyott, mert nem volt már benne izgalom. Kis tanakodás után jöttem rá, hogy embereket kell fotóznom, mert abban van valami érdekes, van valami kihívás.

   Teltek-múltak az évek, majd miután befejeztem tanulmányaim és a vágy továbbra is megvolt a fotózás iránt. Most is pontosan emlékszem, 2013 augusztusára amikor megalakult a Bartalis Fotó. Pár évig közösen dolgoztunk testvéremmel majd egyedül folytattam az álmaim megvalósítását. Az évek során mindig törekedtem a tökéletes minőségre, de fontosnak tartottam, hogy élmény is legyen a munka. Fényképésznek lenni nem csupán egy hivatás hanem egy életforma, fogalmazhatnék úgyis, hogy egy isteni áldás. Áldás meglátni a szépet a szürkeségben, részese lenni számtalan vissza nem térő pillanatnak és sok jó embert megismerni. Jó érzéssel tölt el a visszajelzés, akár pozitiv vagy negatív irányban, mert ezekből a dolgokból tudok építkezni, fejlődni és tanulni.